Székelyföld a Tündérkert kapuja

Székelyföld a  a tündérkert kapuja. Tündérkert, mert legendás föld, mely a tájban élő emberre, a székely-magyar közösségek évszázados hagyományaira, történelmi múltjára és mítoszaira utal. Arra a szellemi tartalomra, mely a felfedező vándor előtt tárulkozik elő, ha bejárja a vidéket, szóba elegyedik vendéglátóival és rácsodálkozik a természet és a tájak szépségére. A székely ember hagyományos kapuiban, faragásaiban új életre kel az erdő fája, a székelykapu díszítése megmutatja a föld és ég kapcsolatát az égig érő fában. Hívogató, barátságos de ugyanakkor tiszteletet parancsoló kapufeliratok hirdetik: „Szíves vendéglátó e háznak gazdája, ki a fáradt utast tárt karokkal várja.”

Mit is kínálnak, tehát a Székelyföld tájai, székely-magyar és román közösségei a rácsodálkozó vándornak? Kalandot és a felfedezés izgalmát, a falu és a vidék nyugalmát, zamatos ízeit, egy új tudást és világszemléletet a kulturális értékek másságának megismerésén keresztül. Ha pedig a felfedezés, megismerés során elfáradt a vándor, akkor a borvizek frissítő-gyógyító erejével töltődhet, vérét pedig a mofetták, gázfürdők pezsdítik fel, újabb és újabb kalandra csábítva az utazót.

 

Kaland a természetben 

(az aktív turizmus útvonalai és célpontjai)

 

Székelyföld a Kárpátok kertjének gyöngyszemei közé tartozik. Változatos kőzettani felépítése miatt hegységei sajátos formakinccsel rendelkeznek, többnyire középmagas hegyhátakkal és gerincekkel uralják a tájat, amelyet azonban az összeszűkülő völgyek, a kitárulkozó hegyközi és hegyalji medencék tesznek tagolttá, az ősidők óta ismert hágók pedig átjárhatóvá. A hegy- és dombvidék adottságai zord életkörülményeket biztosítottak a székely-magyar és helyenként a román közösségeknek, amelyek az erdőből és legelőkből, a lankásabb térségek földjéből biztosították megélhetésüket, miközben évszázadokon keresztül védték az országot az ellenséges hadak betöréseitől.

Székelyföld tájai változatos lehetőséget kínálnak a természetjárásra, jelzett turistautak segítik a tájékozódást a Kelemen- és Görgényi-havasokban, a Hargitán, a Csomád-Büdös-hegycsoportban, a Gyergyói-havasokban és a Hagymás-hegységben, a Háromszéki-havasokban (Vráncsai-hegységben), a Bodoki- és Baróti-hegységben valamint a Persányi-hegység északi részén, a Rikában. A leglátványosabb túraútvonalak a mészkősziklákkal ékesített Hagymás-hegységben találhatók, pl. Balánbányáról az Egyes-kőre, majd onnan az Öcsém-tetőre, vagy a Fehér-mezőn át a Gyilkos-tóhoz. Gyilkostó üdülőtelepről a Békás-szoroson is végigsétálhatunk, de akár felkapaszkodhatunk a Kis-Cohárd, a Gyilkos-kő szikláira, vagy a Kis-Békás-szoros vadregényes sellői, zuhatagai mentén juthatunk el Háromkút tanyavilágába, vagy éppen a Szurdok-tetőre.

Mészkőszirtjei révén a Békás-szorosban az Őrtorony, a Fekete-torony, az Oltár-kő, a Mária-kő, a Csíki-bükk és a Kis-Cohárd sziklafalai elsőrendű sziklamászó útvonalakat kínálnak, akárcsak a Vargyas-szurdok, amelyben a Csala tornya és a Réz-torony, a Széchenyi-szirt, az Orgonák és a Galambok tornya több klasszikus és sportmászó útvonallal büszkélkedhet.

A Vargyas-szurdok ugyanakkor a barlangászás szerelmeseinek is emlékezetes élményt nyújthat, hisz itt található a homoródalmási Orbán Balázs-barlang, a Lócsűr, a Tatárlik és még vagy 100 kisebb nagyobb barlang vagy kőfülke. Egyre ismertebbé válik a Gyergyói-havasokban rejtőző Súgó-barlang, amely nemcsak cseppkőképződményeiről nevezetes, hanem arról is, hogy a kristályos palákba ékelődött kristályos mészkőlencsében jött létre. Más barlangok, zsombolyok vannak még a Hagymás-hegység kevésbé járt helyein is, mint például a Likas-hegyen, a Fekete-Hagymás alatt, de oda, a Száraz-völgy környékére inkább a kanyoning kedvelői látogatnak.

Különleges eredetű barlangoknak számítanak a borszéki Kerek-szék travertinben képződött barlangjai (Medve- és Jeges-barlang) vagy Ojtozban, a homokkőben tektonikusan létrejött Szél-gödrök.

A Kelemen-Görgényi-Hargita hegylánc vulkáni kúpjai és kráterei kevésbé felismerhetőek, mint a Csomád ikerkrátere a Szent Anna-tóval és Mohos-láppal, de kisebb-nagyobb sziklaképződmények, kilátóhelyek teszik vonzóvá e hegyláncot nemcsak a túrázók, hanem az erdei utak mentén a hegyi kerékpározók és lovas túrázók számára is. A bringatúrákat segítik elő a Sóvidéken és Nyikó mentén, a Gyergyói-havasokban és Hagymás-hegységben kialakított terepi kerékpárutak (a Fenyő útja) valamint az Alcsíki-medencében a Borvíz út, Háromszéken a Sepsi Zöld Út. Lovastúrázásra és szekértúrákra többnyire Homoródfürdő, Zeteváralja, Gyergyószentmiklós, Kőröspatak, Miklósvár, Árkos és Dálnok környékén adódik lehetőség, de a túraútvonalakat igény szerint az erdei utak mentén a hegyhátakig ki lehet nyújtani. Akinek pedig kötélpályákkal felszerelt kalandpark jelent kihívást, azoknak Bálványosfürdőn és Hargitafürdőn van lehetőségük hódolni a szenvedélyüknek.

A téli szezon aktív turisztikai tevékenységei közül sízésre a Görgényi-havasokban Maroshévízen, a Bucsin-tetőn, Gyergyócsomafalván, a Gyergyói-havasokban Borszéken, a Hargitán a Madarasi-Hargita, Homoródfürdő, Hargitafürdő környékén, ezenkívül Tusnádfürdőn, Sugásfürdőn, Kommandón és Kovásznán nyílik lehetőség. Sítúrázásra, futósízésre, lovasszánozásra, kutyaszánhúzásra a laposabb hófödte hegyhátakon és a behavazott erdei utakon kiváló feltételek kínálkoznak.

A sporthorgászat szerelmesei Homoródszentpál, Sepsibesenyő és Réty halastavainál, vagy a Zeteváraljai-, Csíkszépvízi-víztárolóknál pecázhatnak vagy a gyorsvizű hegyi patakokban követhetik a pisztrángok fickándozását. Erdővidék, a Háromszéki-havasok, a Hargita és a Görgényi-havasok jól ismert vadászterületeknek számítanak, ahol barnamedvére, gímszarvasra, őzre, vaddisznóra, hiúzra, vadmacskára, farkasra leshetnek ezen ősi szenvedély hódolói.

 

Frissesség a természettől, borvizek és mofetták

(a gyógyturizmus helyszínei)

 

Székelyföld: a borvizek és mofetták földje. Míg Hargita megyét a vulkanikus eredetű hegységről nevezték el, Kovászna fürdőváros és a róla elnevezett megye a vulkáni utóműködések eredményeként létrejövő savanyú vizekről (a szláv ’kvas’ szó jelentése savanyú víz) kapta a nevét. Az ún. mofettaudvar (aureola vulcanica) kifejezéssel jelöli a hidrogeológiai szakirodalom azt a térséget, amelyben a széndioxid gázömlések formájában tör a felszínre, s ahol vízzáró rétegekkel találkozik, ott ásványvizekkel együtt jelenik meg. Számos földrajzi név utal a gázfeltörésre: Buffogó-láp, Büdös-barlang, Madártemető Bugyogó-forrás, Pokolsár, Pokolvölgy stb. A vulkáni övezet a Kelemen-Görgényi-Hargita-hegyláncot foglalja magába, valamint a Tusnádi-szoros által leválasztott Csomád-Büdös-hegycsoportot és különálló vulkáni kúpként a Nagy-Somlyót Csíksomlyó fölött. A földkéreg törésvonalai, vetődései mentén az egykori vulkánok kihűlt magma kamráiból több tíz km-re vezetik a széndioxidos gázakat, helyenként kénhidrogént is tartalmazva. Így mofettával és borvizzel több körzetben is találkozhatunk, amelyekre népi fürdők, büdösgödrök vagy éppen helyi és országos gyógyfürdőhelyek épültek.

Székelyföld ásványvizes körzeteit a következőképpen foglalhatjuk össze: a Kelemen-, a Besztercei és Gyergyói-havasok szorításában található Bélbori- és Borszéki-medence térsége, a Kis-Beszterce völgyén Gyergyótölgyesig húzódva Erdély egykor leghíresebb üdülőhelyének, a palackozott asztali vizeiről híres Borszéknek és a szintén kedvelt és palackozásra kerülő bélbori víz felbukkanásának ad helyet. Borszéken egyelőre népi fürdőben, de a közeljövőben modern élményfürdőben is élvezhetjük a szénsavas vizek jótékony fürdőkúrás hatását, ivókúrára a számos borvízkútból meríthetünk. A Felső-Maros-áttörés keleti bejáratánál Maroshévíz két langyos borvizes strandjával (Bánffy- és Urmánczy-fürdők) hívogat. Asztali vízként kellemes, frissítő ízűek a Gyergyói-medence borvizei Gyergyócsomafalván és Gyergyóújfaluban valamint kissé északabbra Gyergyóremete határában. Csomafalván már meg is épült a felújított népi fürdő épülete. A Felcsíki- és Középcsíki-medencében Csíkszenttamástól Karcfalva, Csíkdánfalva, Csíkmadaras, Csíkrákos, Madéfalva (népi fürdő) Csíkszereda és Zsögödfürdő (strandok) vonalán, a medence keleti peremén pedig Ajnádtól egészen Csíksomlyóig húzódik a források vonala.

Az Alcsíki-medence a leggazdagabb ásványvízforrásokban. Csíkszentkirályon palackozzák is a vizet, de megépült a Borsáros-fürdő borvizes medencéje, a helyiek és környékbeliek a Borsáros-láp mellől viszik a vizet otthoni fogyasztásra. A medence keleti peremének vizei a Csíki-havasok lábánál (Csíkszentgyörgytől Nagytusnádig), nyugati peremének vizei az Olt vonala mentén (Csíkszentkirálytól Újtusnádon át Tusnádfürdőig) törnek a felszínre. Nagytusnádon kis borvízmúzeum, Újtusnádon palackozó, Lázárfalván a Nyírfürdő, Csíkkozmáson a Sószékfürdő hasznosítja a pezsegő vizeket. A Tusnádi-szorosban festői környezetben fekszik Hargita megye egyetlen országos jelentőségű gyógyfürdőhelye, amely nemcsak patinás múlttal, hanem színvonalas szolgáltatásokkal, a Csukás-tó partján kialakított élményfürdővel várja a felfrissülésre vagy gyógyulásra vágyó vendégeket. Javallatai ivókúra és fürdőkúra formájában a mozgásszervi, szív- és érrendszeri panaszok kezelésére vonatkoznak. A Dél-Hargita gerincén található a csíkszentimrei Büdösfürdő, amely mofettáiról híres, népi fürdője pedig nemsokára felújítva fogadhatja az üdülni vágyókat.

Külön körzetet alkot a Kászoni-medence Kászonjakabfalva, Kászonimpér és Kászonfeltíz egykor palackozott vizeivel, amelyeket jelenleg jórészt csak a helyiek használnak, de hasznosításuk távlatai akár palackozás, akár fürdőépítés szempontjából biztatóak. Az Olt alsó-háromszéki szakaszának leghíresebb borvizes helyei a Bükkszádi-medence peremei (Zsombor-patak menti borvizes medencék a lombhullató erdő hűvösében, aztán az egykor híres Málnásfürdő (gyomorbántalmakra javallott gyógyvizeivel), az asztali vízként palackozott vizekkel Sepsibodok. Oltszemen népi fürdőt alakítottak ki kalákával.

A Bodoki-hegységtől keletre a Büdös-barlang szolfatára típusú mofettájától, Bálványosfürdő sokféle vizű strandjai és ivóforrásai Torján át Kézdiszentkereszt-Pojánig húzódik a forrásvonal, majd a Kézdivásárhelyi-medence kisebb fürdői (Kézdimartonos, Fortyogó, Hatolyka) után a Kovászna fürdőváros országos gyógyfürdőközpont következik híres szívkórházával, a városközpontban feltörő borvizekkel és a Pokol-sárral, a mofettákkal. Az egyedi kovásznai kezelési módszerről részletes tájékoztatást kaphat a www.info-covasna.ro honlapon.

Kovászna megye székhelye, Sepsiszentgyörgy mellett is találkozunk ivó és fürdőkúrára alkalmas vizekkel, ezek alapján fejlődött ki a helyi érdekű Sugásfürdő, illetve a Baróti-hegység déli részén az egykor európai hírű Előpatak. Barót város környéke is gazdag a legváltozatosabb szénsavas vizekben, amelyek Uzonkafürdőn, Bibarcfalván (ahol palackozó is működik), valamint a Vargyas és Kormos völgyeiben a legismertebbek. A Hargita gerincén Hargitafürdőn, nyugati lejtőin, a Vargyas és a Homoródok forrásvidékén közkedvelt borvizes helyek a szentegyházi Majzos langyos vizű medencéje, Székelyszeltersz, Kirulyfürdő és főleg a főút melletti kis üdülőhely Homoródfürdő.

Az Udvarhelyi-medence térségében a mofettaudvar és az Erdélyi-medence földgáztelepeinek hatásai egymásra tevődnek, így sajátos ízű és aromájúak a Szejkefürdő vizei, Székelykeresztúr mellett már sós vizekkel találkozhatunk. A Sóvidéki-medencében Korond környéke vizei még alkalmasak az ivókúrára, de Parajdon már a sóhegy közelében termálvíz tör fel, ezt hasznosítja a községi strand és a nemrég megépült, felavatásra váró új élményfürdő is. Parajd viszont elsősorban a légúti és allergiás panaszok kezelésére alkalmas sóbányájával vált ismertté, ahol évente több tízezer kisgyermek és felnőtt vesz részt az ún. szalinoterápiában. A Maros megyei Szováta sós tavaival együtt Parajd körzete a legkeresettebb idegenforgalmi körzetek közé tartozik.

 

A táj és élővilág felfedezése

(ökoturisztikai útvonalak és helyszínek)

 

Az erdők nem csupán a vadászoknak, hanem a szenvedélyes természetbúvároknak ígérnek életreszóló élményt. A medvék, szarvasok, őzek, vaddisznók, a vadmacska, hiúz, farkas, róka, siketfajd mellett kisebb emlősök, ragadozó és énekes madarak sokasága bűvöli el a természetjárót. S ha a számos védett terület egyikén, ökoturisztikai tanösvényen indul el, a növény és állatfajokat természetes életközösségükben tanulmányozhatja. A tanösvénnyel ellátott helyszínek közül kiemelendő a Mohos-tőzegláp a jégkorszaki maradványnövényekkel (kereklevelű harmatfű, tőzegrozmaring, mámorka stb.), a parajdi Só-szoros a sótűrő növényzettel és jellegzetes sókarszt-képződményekkel, a Zetevár tanösvény, a Gyilkos-tó körüli és a gyergyószentmiklósi Csíky-kert tanösvénye, és főleg a Rétyi-nyír a homokbuckákat rögzítő sajátos növénytársulásaival. Szinte hihetetlen, hogy a két megye alkotta tájakon egyaránt megtaláljuk a sztyeppei árvalányhajat (Erősd), vagy számos jégkorszaki reliktumnövényt (a Mohoson kívül a Lucs-tőzeglápban, az alcsíki lápokban (Csíkszentkirálytól Tusnádig), a vaslábi Fenek-rétlápon, a Hargita-ligetben, az Ördög-tónál, a borzonti Nyíresben, vagy éppen bélbori Dobreanu-rétlápban. A védett területek között sajátos helyet foglalnak el a Hagymás-hegység Nemzeti Park területén belül a természetes elgátolással keletkezett legendás Gyilkos-tó és a Békás-szoros sziklái a bennszülött (endemikus) Astragalus (csüdfű) fajokkal. Növényzeti rezervátum a tölgyesi Veres-kő, a Kelemen-havasok kalderájának pereme, a Jézer-tó körüli törpefenyővel és cirbolyafenyővel, Szentegyháza, Oroszhegy és a Gódra-karszt nárciszmezői, a tusnádfürdői Sólyom-kő, a Lassú-ág és Veres-víz lápjai a Nemere-hegységben. Geológiai és paleontológiai lelőhelyek sokasága a geoturizmus alapját jelenthetik a korondi Csiga-domb, a bodvaji opál, a széndioxid és kénhidrogénfeltörések környéke nemcsak a vulkáni övezetben, hanem attól távolabb a homokkő-vonulatokban. Ez utóbbiak, akárcsak a medenceüledékek a csigakövületek és a lignittelepekből előkerült őselefánt, orrszarvú és mamutmaradványok miatt váltak ismertté, gazdagítva a Székely Nemzeti Múzeum természetrajzi részlegének anyagát. Látványos ásványtani gyűjteménnyel rendelkezik a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum, a ritka nefelinszienitről híres Ditrói-masszívum dokumentálásával.

 

A tájban élő ember, élő hagyományok

(a falusi turizmus útvonalai és célpontjai)

 

Székelyföld vidékies térség, ahol a kis és közepes városok mellett nagy és aprófalvas körzetek egyaránt megtalálhatók. Az egyes tájegységek néprajzi és történeti-kulturális szempontból különböznek, de alapvetően két nemzet, a magyar nemzet szerves részét alkotó székely-magyar közösség és kisebb mértékben a román nemzet helyi közösségei lakják be a tájat, helyenként jelentős cigány közösségek is kialakultak. A Gyergyói-medence és hegykerete az egykori Gyergyószéket és a Maroshévíz körzetét foglalja magába, utóbbi román többségű térség, akárcsak Bélbor és Gyergyóholló környéke sajátos népviselettel, népdal- és népzenei hagyományokkal. Különleges néprajzi-történeti színt jelent a magyar-örmény közösség Gyergyószentmiklóson, Csíkszépvízen és részben Kézdivásárhelyen is. A 17. század végén betelepedett örmények, fejlett kézműves és kereskedelmi hagyományaikkal elősegítették e települések városiasodását. A Csíki-medence az egykori Csíkszéknek adott otthont, míg a Tatros felső szakaszán a gyimesi székely csángók vidéke alkot sajátos néprajzi tájegységet, rendkívül gazdag tánc, ének és építészeti, tájhasználati hagyatékkal. A Hargitától nyugatra az egykori Udvarhelyszék (Sóvidékkel, Homoród mentével, Keresztúr vidékével) méltán büszke lehet a leggazdagabb formakincsű székelykapu-hagyatékára, bár e tekintetben Al-Csík, Felső-Háromszék (Kézdi és Orbai székek) és Alsó-Háromszék is (Sepsiszék) sem marad le. Külön kis tájegység Erdővidék, amely Bardóc és Miklósvár fiúszékek vidékét fogja össze. A két megye és Maros megye egy része, Marosszék, együtt alkotja azt a kulturális-történeti régiót, amelyet Székelyföldnek nevezünk, és ahol a magyar anyanyelvű lakosság az összlakosság háromnegyedét teszi ki. A román közösség Maroshévízen–Gyergyóholló térségén kívül, főleg Hídvég–Előpatak és Bereck–Kovászna– Zabola, Bodzaforduló, Dobolló térségében él jelentős számban, hűen őrizve régi szokásait, pl. a Juhászlakodalmat.

A gazdag néprajzi örökség és hagyományok nemcsak a múzeumokban mutathatók be, hanem a modernizációs hatásokat megszűrő tradicionális falusi közösségekben is, ahol a mindennapok munkája mellett a vendégek fogadása valóságos rítussá, ünneppé válik. Hargita és Kovászna megye székely közösségei éppolyan falusi vendégfogadással büszkélkedhetnek, mint a román ajkú közösségek Máramaros, Bukovina, Neamt, Törcsvár, a Móc-vidék településein, vagy Románia más magyarlakta térségei, Kalotaszeg és Torockó, Koltó vagy Csernakeresztúr. A falusi turizmus legélénkebb Parajdon, Korondon, Farkaslakán, Tibódon, Zetelakán, Csíkrákoson, Gyimesben, Gyergyóújfaluban, Gyergyócsomafalván, Gelencén, Csernátonban, Bikfalván és számos más faluban. A vendéglátók nemcsak a környék természeti és kulturális nevezetességeit tárják vendégeik elé, hanem bepillantást nyújtanak a hagyományos gazdálkodás és népművészet, a régi mesterségek és a gazdag folklórkincs világába.

Szemet gyönyörködtető a tölgyfából faragott székely kapuk virágmintás, indás díszítése, a kapuk mértani arányainak precizitása, mint ahogy a hagyományos székely ház is a maga zsindelyes tetejével. A háztáji gazdálkodás céljai szerint kialakított portán embernek és állatnak megvan a maga helye, a vendég frissen fejt tejet ihat, a tojás a baromfiudvarból, a húskészítmények saját feldolgozásból, a zöldség a saját veteményesből származik, míg a sajtot a karámból hozza a pásztor, a pálinkát a helyi főzdéből, a bort pedig távolabbi vidékekről pityókáért cserébe váltják. Az élet ritmusa a természet ciklusai szerint alakul, a városi ember pedig ideig-óráig lelassul a falusi portán, feltöltődik gyermekeivel együtt az ősiség, a természetesség erejével.

Látványos, élményszerű kikapcsolódást nyújt megfigyelni a fazekasok munkáját, ahogy a formátlan agyagból kecses vagy masszív edények születnek, amit szorgos asszonykezek gazdag virágmotívumokkal díszítenek ki. Hasonló élmény látni, ahogyan a gyapjú vagy kenderszálból viseletdarabok, szőnyegek, terítők alakulnak az osztovátán szaladgáló vetélő nyomán. Ahogyan a kovácsmester kalapácsa vasdarabból patkót formál az igavonó ló lábára. Ahogyan a kenyértésztából cipót dagasztanak és az ropogós-pirosra sül a kemencében. Ahogyan a kürtőskalács cukormáza a parázs fölött zománcszerűvé válik. Ahogyan az üstből a puliszkát a deszkára borítják és juhtúróval és szalonnakockákkal átsütik. Látvány, hangok, illatok és ízek – ettől lesz tartalmas a falusi vakáció! Ha pedig a falusi portáról a vasárnapi istentiszteletre, misére kísérjük el vendégeinket, vagy a szénásszekéren zötyögve szemléljük a megművelt földeket – alkalmunk nyílhat kicsit másképp látni saját életünket is.

Különleges élményt jelentenek a jeles napok, az Újévhez, a Farsanghoz, Húsvéthoz, Pünkösdhöz, Karácsonyhoz kapcsolódó ünnepi készülődések, amelyek nem csupán szakrális vonatkozásukban, hanem a hagyományok, ősi szokások és ismeretek továbbéltetéséről is szólnak. A népdal- és néptánckincs táncház-találkozókon és tánctáborokban elevenedik meg pl. Gyimesközéplokon, Felsősófalván, Kommandón, Székelyszenterzsébeten, ahol a népi kultúra talán legélményszerűbb elemeibe avatnak be az „adatközlő öregek” és a lelkes fiatalok.

 

A múlt és a hitvilág üzenete: örökség és értékteremtés

(kulturális és vallási turizmus útvonalai és célpontjai)

 

Székelyföld területén számos régészeti feltárás volt, bizonyítva, hogy már az újkőkorban lakottak voltak egyes területek, sőt egy Kovászna megyei településről nevezték el az Erősdi kultúrát. A Székely Nemzeti Múzeum gazdag régészeti gyűjteményében a kőkorszak, bronzkor és vaskor tárgyi emlékei is megtalálhatók, akárcsak a dák és római kori relikviák, a népvándorlás-kori leletek és a honfoglaló magyarok lovas temetkezési emlékei is előkerültek.

A középkori Magyar Királyság sajátos határmenti területét alkotta a két megye, a székelység jogi különállását a határőr és katonai szerep biztosította. A ma régészeti műmlékként ismert romok a vaskori vagy középkori menedékvárak romjai (Tündér Ilona vára Kovásznán, az ojtozi és gyimesi Rákóczi várak, Bálványos vára, Ika vára, Vápa vára, Herecz vára, Bágyi vár, Budvár, Firtos vára, Tartod vára, Rapsonné vára, Both vára, csíkrákosi Pogányvár stb.). Hasonlók a régi templomok, kápolnák romjai (Tatár kápolna a Vargyas-szorosban, Csonka torony Csíkszenttamáson), vámházak maradványai (Gyimesekben, Pricskei vám, Kommandó). A központi (királyi, vajdai, fejedelmi) hatalom megszilárdítását és a lázongó székelyek féken tartását szolgálták a székelyudvarhelyi „Székely támadt” és a lécfalvi „Székely bánja” várak.  

A többnyire épen maradt várak, kastélyok, udvarházak közül leglátványosabbak a csíkszeredai Mikó-vár, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély, a zabolai Mikes-kastély, a zágoni Mikes-Szentkereszty-kúria, a torjai Apor-kúria, az uzoni Béldy-Mikes-kastély, az oltszemi Mikes-kastély, az árkosi Szentkereszty-kastély, a kőröspataki és miklósvári Kálnoky-kastélyok, a vargyasi és olaszteleki Daniel-kastélyok. Ezek az erdélyi reneszánsz és barokk világi építészet hagyományait hordozzák, akárcsak a számos faluban megtalálható kisebb kúriák (Csernáton, Kézdiszentlélek, Torja, Szentkatolna, Bikfalva, Gelence stb.). De nem csupán az egyes épületek műemlékértékűek, hanem olyan városok épületegyüttesei is, melyek kiemelten szép városközponttal rendelkeznek, mint Székelyudvarhely, Székelykeresztúr, Gyergyószentmiklós és Kézdivásárhely központi terei, Sepsiszentgyörgy központi parkját övező épületek, valamint Csíkszeredában a Mikó-vár környezete.

Számos emlékmű idézi régmúlt idők személyiségeit és történelmi eseményeit, amelyek közül a Habsburg uralommal szembeni ellenállásra emlékeztetnek a madéfalvi Siculicidium, az agyagfalvi réten a Székely Nemzetgyűlés emlékműve és a nyerges-tetői ütközet emlékműve. A tolvajos-tetői Hármas-kereszt a katolikus többségű Csík határát jelöli, míg a szejkefürdői székelykapu-sor a legnagyobb székelyként emlegetett Orbán Balázs sírjához vezet.

Építészeti emlékeink sokasága az évszázados múltat, a stílusok váltakozását tükrözi. Középkori templomaink gótikus ablakkereteket, 14-15. századi belső freskókat őriznek, amelyek között a leghíresebbek a Szent László-legenda falképei: Székelyderzsen, Bögözön, Gelencén, Sepsikilyénben, de igazi művészettörténeti csemegének számítanak a csíkrákosi templom tornyának különleges rajzai. Látványosak a török támadások miatt kiépült vártemplomok, amelyeknek falai, bástyái leginkább Sepsiszentgyörgyön, Illyefalván, Árkoson, Kézdiszentléleken, Kézdialmáson, Zabolán, Nagyajtán, Csíkkarcfalván, Székelyderzsen maradtak meg. A 17. század közepén a török-tatár hordák által felégetett, lerombolt templomok, ferences kolostorok többnyire barokk stílusban épültek újjá, ez a stílus uralja a római katolikus templomok külső és belső jegyeit, míg a református és unitárius templomokra jellemző puritánság a gótikus emlékeket a visszafogottabb klasszicista jegyekkel ötvözte. Míg Gyergyó, Csík és Felső-Háromszék vidéke megmaradt a római katolikus hit mellett, addig Udvarhelyszéken, Erdővidéken, Alsó-Háromszéken erőteljesen elterjedt a protestantizmus kálvinista (református) irányzata, kiegészülve a leginkább Erdélyben kifejlődött unitárius felekezettel. Míg a magyar kultúrkört a nyugati kereszténység reformjai tették sokszínűvé, a székelyföldi románok a keleti kereszténység, az ortodoxia hagyományait vitték tovább, templomaikra a bizánci építészet jegyei jellemzőek. A régebbi román templomok némelyike értékes népi építészeti örökséget hordoz: pl. a bélbori  és maroshévízi fatemplomok.

A vallási építészet hagyatékai közül a tájban magányosan, általában hegytetőkön megjelenő vagy a települések szélén meghúzódó kápolnák sajátos színfoltot jelentenek, mint pl. Gyergyószentmiklós fölött a Szent Anna-kápolnák és a Jézus Szíve-kápolna, a csíkrákosi Olt-szoros fölött a Szent Jakab-kápolna vagy a Perkő-tető Szent István-káponája és nem utolsósorban a székelyudvarhelyi legendás Jézus Szíve-kápolna. Gyilkostó üdülőhely büszkesége a vándorok védőszentjének szentelt Szent Kristóf-kápolna. Kolostorokkal egyrészt a ferencrendiek rendelkeznek Csíksomlyón, Gyergyószárhegyen, Székelyudvarhelyen, Esztelneken, másrészt újabb kolostorokkal az ortodoxok Maroshévízen, Marosfőn, Márkoson.

A vallási események közül az ortodoxok kiemelten ünneplik Szűz Mária, Szent Illés, Szent Ilona és Konstantin, Szent Piroska napját, míg a katolikus székelység számára elsősorban a Mária kultusznak van kiemelkedő szerepe. A csíksomlyói Mária-kegyhely ma már a Pünkösdi fogadalmi búcsú révén vonzza a zarándokok százezreit, de Sarlós Boldogasszony napján és Mária neve napján vannak a templombúcsúk. Jelentős búcsújáróhelyek még a Szent Anna-tó kápolnája Anna napján, Futásfalva Mária-kegyhelye és a Perkő a Szent István-napi búcsúval.

A Mária-kultusz révén manapság épül ki az ausztriai Mariazellt Csíksomlyóval összekötő Mária-út zarándokútvonal. Kulturális események sokasága tarkítja a két megye kulturális turisztikai kínálatát, a különböző városnapok (legnagyobb a Szentgyörgy-napok) mellett egyre jelentősebb a Maros, Hargita és Kovászna megyét összefogó Székelyföld-napok és más nagy események mint az Ezer Székely Leány Találkozó és a Régizene Fesztivál Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson a Kisebbségi Színházak Kollokviuma, Sepsiszentgyörgyön a Reflex Nemzetközi Színházi Bienálé, alkotótáborok Gyergyószárhegyen, folklórfesztiválok pl. a székelyudvarhelyi Szejkén. Különleges események a gasztronómiához kapcsolódó fesztiválok pl. Parajdon a Töltöttkáposzta-, a csíkszeredai Pityóka-, Bálványoson a Disznóvágó Fesztivál stb. A sportvetélkedőkhöz kapcsolódó kiemelkedő események a Székelyföldi Kerékpáros Körverseny, Székelyföldi Sítájfutó Kupa, a Csíkszeredában zajló jégkorongmérkőzések, vagy az egyre népszerűbb lovas (Székely vágta) és fogathajtó versenyek, kutyaszánhúzó megmérettetések.

A sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, csíkszeredai, székelyudvarhelyi, gyergyószentmiklósi színtársulatok mellett a művelődési élet szervezői a Kovászna megyei Kulturális Központ, a Hargita megyei Kulturális Központ három fiókintézménye, a számos települési szintű kultúrház és műkedvelő hagyományőrző egyesületek sokasága. Hivatásos néptáncegyüttes a Háromszék és a Hargita együttes. Nemcsak a múlt relikviáit mutatják be hanem múzeumpedagógiai foglalkozásokkal gazdagítják a térség kulturális kínálatát a múzeumok. A Székely Nemzeti Múzeum és a Keleti-Kárpátok Múzeuma Sepsiszentgyörgyön, a népviseletbe öltöztetett babagyűjteményéről ismert Incze László Céhtörténeti Múzeum Kézdivásárhelyen, a régi mezőgép-kiállításáról és fafaragó-bútorfestő népfőiskolájáról ismert Haszmann Pál Múzeum Csernátonban, Erdővidék Múzeuma Baróton, a Csángó Néprajzi Múzeum Zabolán, a Csíki Székely Múzeum Csíkszeredában, a Tarisznyás Márton Múzeum Gyergyószentmiklóson, a Haáz Rezső Múzeum Székelyudvarhelyen, és a Molnár István Múzeum Székelykeresztúron. Mindezeket számos tájház és híres emberek emlékházai egészítik ki.

A teljesség igénye nélkül megemlíthetjük azokat a személyiségeket, akik az egyetemes és a magyar kultúrát, közéleti, katonai, technikai, tudományos, irodalmi és képzőművészeti tevékenységükkel gyarapították: Benedek Elek, Kriza János, Benkő József, Gábor Áron, Mikes Kelemen, Kőrösi Csoma Sándor, Barabás Miklós, Mikó Imre, Szentkatolnai Bálint Gábor, Ignácz Rózsa, Apor Péter, Bod Péter, Dózsa György, Gál Sándor, Tamási Áron, Orbán Balázs, Márton Áron… Emléküket emlékházak, köztéri szobrok, iskolák és művelődési egyesületek nevei őrzik, évfordulóikon a közösségek megemlékeznek tevékenységükről. A hagyományőrzés sajátos színfoltját képviseli a szentegyházi Gyermek filharmónia és a több térségben is megtalálható huszár hagyományőrzők, kik részt vesznek az ország különböző pontjain megszervezett történelmi játékokon, katonai hagyományokat őrző rendezvényeken.

Összegzésként elmondhatjuk: Székelyföld számos olyan természeti és kulturális értékkel rendelkezik, amelyeket részben már hasznosít az idegenforgalom, de jóval nagyobb az a kincs, ami a közeljövőben Önöknek, kedves vendégeinknek a részvételével fog hasznosulni.

Jöjjenek tehát Székelyföldre, fedezzék fel a Kárpátok kertjét és benne a tájjal együtt élő embert!